Hírek

„- …az a nép, amely megtagadja múltját, elveszti létjogosultságát

a jövõ nemzetei sorában, – aki pedig őseit tagadja meg, az elkótyavetyéli utódai tiszteletét.”

Tisztelt Emlékezők!

A magyar történelem, így Hercegkút rövid 265 éves történelme is tele van fekete dátumokkal.

Január 12-én egész hazánkban, sőt határainkon túl is számos rendezvényen emlékeznek meg a 73 évvel ezelőtti doni áttörés során elesett katonákról.

Ma este a heti miserendbe beillesztetve emlékezünk és tisztelgünk azok előtt, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták abban az esztelen és értelmetlen háborúban, amelyben nem volt olyan család Magyarországon, így Hercegkúton sem, amely ne veszített volna el egy apát, egy fiút, egy testvért, vagy egy barátot, ne gyászolná a harcokban elesett, ártatlanul kivégeztetett vagy áldozatul esett hozzátartozóját. (tovább…)

Tisztelt Emlékezők!

Hercegkút Község Önkormányzata nevében tisztelettel köszöntöm Önöket a „málenkij robot”-ra elhurcolás 71. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésen.

Külön tisztelettel köszöntöm a jelenlévő Koczák Andrásnét és Naár Jánost, valamint családtagjaikat.

Köszöntöm az egészségi állapota illetve távoli lakóhelye miatt eljönni nem tudó:

Vinkler Józsefnét, Hajdú Jánosnét, és Matisz Istvánt.

Egy évvel ezelőtt, az emléktábla avatásán még csak említettem az emlékhely kialakításának tervét, amellyel adósai voltunk elődeinknek.

Az elhurcolás 71. évfordulóján, fél évvel a szobor átadása után, már azt gondolom, méltó helyen emlékezhetünk.

Emlékezhetünk a tragédiára, amely hozzátartozik Hercegkút 265 éves történelméhez, s amely esemény nagyon mélyen beleégett minden hercegkúti lelkébe.

Nem szeretnénk sebeket feltépni időről időre, de kötelességünk megemlékezni az elhunytakkal és a túlélőkkel szemben.

Emlékezni az elhurcoltakra, arra a 46 nőre és 90 férfira, akik fiatalságuk legszebb éveit töltötték a reménytelenségben, a kilátástalanságban. Éhezve, fázva, betegségektől, kimerültségtől legyengülve, embertelen körülmények között, ahol mégis emberek tudtak maradni.

Mert segítette őket mély vallásosságuk, Istenbe vetett hitük, és az élni akarás.

Azt sem tudták miért és meddig kell szenvedniük, csak sejtették azt, hogy egyetlen bűnük a származásuk és a kollektív felelősségre vonás elve az, amelynek ők is áldozatai.

(tovább…)