Tisztelt Hercegkútiak!
Hercegkút ünneplőbe öltözött.
Így kezdtem a köszöntőmet éppen egy évvel ezelőtt itt, és így kezdhetem ma is, szerencsére.
Ismét ünneplőbe öltöztek az utcáink, bármerre sétálunk Karácsonyi fényekkel találkozunk.
Fényekkel, de nem csak díszvilágítással, hiszen az Adventi koszorúkon ma már meggyújtottuk a negyedik gyertyát is, úgy a templomban, mint otthonainkban.
Lassan véget ér az Advent, a négy hetes Szent idő, a Karácsonyra történő lelki felkészülés, a várakozás és a reménykedés ideje.
A Karácsonyi hangulat megváltoztatta Hercegkutat és ilyenkor mi is megváltozunk.
Jobban vágyunk a csendre, a nyugalomra, megbékélünk magunkkal és embertársainkkal.
Ilyenkor többet gondolunk családunkra, szeretteinkre, barátainkra, és figyelünk arra, hogy mit nyújthatunk azoknak, akik fontosak a számunkra.
Az ünnep szépségét nem a sokszor értéktelen, haszontalan tárgyak nagyságával kell mérnünk, hanem olyan ajándékkal, amiből mindenki részesülhet, amit mindenki adhat, ez pedig a szeretet.
Térjünk vissza azokhoz az értékekhez, amelyek évközben, a mindennapi rohanásában időnként háttérbe szorulnak. A szeretet, a tisztelet, a mások megbecsülése.
Karácsony közeledtével ne gondoljunk a hétköznapok harcaira, zajaira, csendesedjünk el legalább erre a kis időre és gondoljunk mindazokra, akik legközelebb állnak hozzánk: családunkra, szeretteinkre, s azokra, akik ma már nem lehetnek itt velünk.
Az összetartó család, az összetartó közösség ápolja az ünnepelni tudás művészetét és kell, hogy átadja azt a következő nemzedéknek.
Hiszen az ünnepelni tudás hagyományát is ránk bízták elődeink, akiknek oly’ sok mindent köszönhet közösségünk, és akikről sohasem felejtkezhetünk el, ünnepeinken legfőképp nem.
A Karácsony számomra a szeretet, a család és az összetartozás ünnepe.
Ma este, mikor nem csak a szűkebb családi körben ünnepelünk, kérem Önöket néhány pillanatra gondolatban a nagyobb családunkkal is legyünk együtt.
Fények ragyognak a mi közös karácsonyfákon. Fények, amelyek egyformán fontosak és kedvesek a szívünknek.
Kívánom mindenkinek, hogy amikor a saját karácsonyfáján is kigyúlnak a fények, legyen körülötte mindenki, akit szeret.
És örüljön épp úgy az együttlétnek, az együvé tartozásnak, mint ahogy mi most együtt örülünk, miközben a közös karácsonyfát körülálljuk.
Amikor sikerül lelassítani a rohanó lépteket, akkor észrevesszük, hogy mindaz, amiért nap, mint nap hajtunk, a kincs, amire hosszú évek óta vágyunk, mind ott van körülöttünk, már a mienk.
Kívánom, hogy az idén Karácsonykor lassítsunk le egy kicsit, legyünk nyitottak a körülöttünk lévő értékek befogadására.
Fogadjuk szívesen, amit kapunk, és adjunk kétszer annyi jóságot, mint amennyit egyébként adnánk!
A szeretet és a vele járó békesség tegye széppé az ünnepeket.
Leljük meg örömünket szeretteinkben és embertársainkban.
Ünnepeljük így a Karácsonyt, és akkor az új esztendőt tiszta szívvel és újult erővel kezdhetjük.
Áldott, békés szeretetteljes Karácsonyt és Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek
!
