„- …az a nép, amely megtagadja múltját, elveszti létjogosultságát
a jövõ nemzetei sorában, – aki pedig őseit tagadja meg, az elkótyavetyéli utódai tiszteletét.”
Tisztelt Emlékezők!
A magyar történelem, így Hercegkút rövid 265 éves történelme is tele van fekete dátumokkal.
Január 12-én egész hazánkban, sőt határainkon túl is számos rendezvényen emlékeznek meg a 73 évvel ezelőtti doni áttörés során elesett katonákról.
Ma este a heti miserendbe beillesztetve emlékezünk és tisztelgünk azok előtt, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták abban az esztelen és értelmetlen háborúban, amelyben nem volt olyan család Magyarországon, így Hercegkúton sem, amely ne veszített volna el egy apát, egy fiút, egy testvért, vagy egy barátot, ne gyászolná a harcokban elesett, ártatlanul kivégeztetett vagy áldozatul esett hozzátartozóját.
Az esztelen háború, a gyűlölet és a hatalomvágy oltárán áldozták be szerencsétlen honfitársainkat, akiknek pokoli körülmények között kellett meghalni.
A doni katasztrófa a magyar hadtörténet legnagyobb katonai veresége.
A 2. magyar hadsereget német követelésre, kormányközi egyezmény alapján küldték ki az orosz frontra.
1942. májusában közel 200 ezer, zömmel kiképzetlen és a felszereltségében hiányos katona indult és vette át a védelmi állást a németek csapatoktól, a Don folyó vonulatánál.
1943. január 12-én kezdődött a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Don-kanyarban. A magyar katonák egy megnyerhetetlen, kilátástalan harcot vívtak, a jól felszerelt és kiképzett túlerővel szemben, rendkívüli körülmények között.
A hadvezetés több esetben is hibázott és ez vezethetett a tragédiához
Kötelességünk emlékezni azokra a hős magyar katonákra, akiknek nem adatott meg az, hogy végül hazai földben pihenjenek.
A hősi halottak és eltűntek pontos számát igazán sose fogjuk megtudni. A halottak és sebesültek számát 55 ezerre, a hadifogságba esetteket 25 ezerre becsülik.
Hercegkúton 21 fő hősi halottat siratott édesanya, özvegy, árván maradt gyermek.
Annál, ami a Donhoz vezényelt katonáinkkal történt, csak egy valami lehet szörnyűségesebb, ha elfelejtjük őket.
A Doni hősök emléke kötelez!
Hiszen jövője csak a múltját tisztelő nemzetnek, a múltját tisztelő közösségnek lehet.
Tisztelt Emlékezők!
Ez a megemlékezés a kegyeletadás mellett a béke jelentőségére hívja fel a figyelmet. Azt sugallja a mai kor emberének, becsülje meg, hogy a közvetlen háborútól mentes korban és helyen élhet. Különösen fontos ez a gyermekek és fiatalok esetében, akiket az erőszak, az agresszió nap, mint nap megkörnyékez.
Hajtsuk meg fejünket és adózzunk tisztelettel az elesett hősök, az áldozatok, s valamennyi katonaként szolgáló emléke előtt. Különösen azok előtt, akik nem térhettek vissza övéikhez, távol hazájuktól, távol szeretett szülő falujuktól, családjuktól estek el és pihennek jeltelen sírokban.
Kérjük a jó Istent, adjon nekik örök nyugodalmat, legyenek példaképeink!
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
