”Nem az a leghatalmasabb,
aki ország-világ ura.
Nem az a leghatalmasabb,
aki szelek, tengerek fölött
uralkodik.
Nem az a leghatalmasabb,
akinek a legtöbb öldöklő
fegyvere van,
az sem, akinek legnagyobb
a kincse, gazdagsága,
hanem az a leghatalmasabb,
aki embert szül a világra.”
Kedves Édesanyák, Nagymamák, Dédmamák!
Milyen csodálatos dolog, hogy amikor a természet megújul, s az év legszebb hónapja van, annak az első vasárnapján, egyvalakit köszöntenek a gyermekek: az Édesanyákat.
Anya, mama – ezek azok a csodálatos szavak, amit életünkben elsőként kimondunk.
Ő az, aki számára kortól függetlenül mindig mi, a gyermekei vagyunk a legfontosabbak, Ő az, akivel örömünket, bánatunkat mindig megoszthatjuk, akiben mindig bízhatunk.
Ő az a személy, aki minden körülmények között képes összetartani a családot, akinek jelenléte, gondoskodása, életünk fontos része, aki aggódik miattunk, aki őszintén örül sikereinknek, és akihez mindig visszatérhetünk.
Ezekben a napokban a gyerekek és a felnőttek virágokkal sietnek haza, a szülői házba, hogy köszöntsék a mamát.
Megköszönjék az édesanyáknak azt a tengernyi jóságot, szeretetet, amit szavakkal alig lehet kifejezni.
Hála, szeretet, köszönet…
E három szó melengeti most a drága anyai szívet.
A virágcsokorért, a csókért a mama köszönete a simogatás.
Anyák napja csak egyszer van egy évben, de ne feledjük: oly sokat köszönhetünk édesanyánknak, hogy az év minden napja is kevés hálánk lerovására.
Köszöntjük őket, a bölcsőringatókat, az élet letéteményeseit, az első bátortalan léptek irányítóit, azokat, akiknek féltő, aggódó szeretete végigkíséri egész életünket.
Köszöntjük a bátor és erős Anyákat, a családok összetartóit, a minden nehézség és áldozat vállalóit.
Ők virrasztanak nehéz éjszakákon, viselik a terheket. Érzéseikkel szebbé alakítják a világot, megteremtik a szépet, nevelik gyermekeiket.
Ők tartották, és tartják ma is össze a családot, jelenlétük, gondoskodásuk életünk része.
Köszöntsük hát az édesanyákat, mert tudjuk, Anya csak Nő lehet. Ez az ő kiváltsága. Az ő hivatása. A legszebb és legnehezebb. A legnehezebb, hiszen olyan hivatás, amely sosem ad szabadságot, soha nem enged pihenőt, állandó figyelmet, szeretetet, odaadást kér, vár, követel. Ám mégis szép. Mert csak ő ismeri a titkot. Az anyai szív titkát. Hogy miként válik egy új élet önálló emberré.
Kedves Édesanyák, Nagymamák, Dédmamák!
Most következzenek a gyermekek, hisz’ tudom, hogy Önök számára ők lesznek az igazán hiteles megszólalók!
Köszönöm, hogy meghallgattak!
