Krisztus győzelmet aratott a halál, a sátán, és a bűn felett. Ezért az Apostol szerint a Húsvét a legyőzhetetlen reménység ünnepe. Reménységünk legfőbb okát így olvashatjuk a Szentírásban: „Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt, és veletek együtt elébe állít.” /2 Kor 4, 14/ Krisztus a győzelmének a jeleit, a szent sebeket feltámadt testén őrzi. Ezek a sebek hármas jelentést hordoznak magukban.
A sebek győzelmének jelei. A régi nagy csaták hősei a csatákban szerzett sebeket büszkén hordták a testükön. Nekünk is nyugodtan kell viselnünk életünk különféle megpróbáltatásait, hegyeit, mert ezek lesznek egykor dicsőségünk zálogai. Néhány, a szenvedésben kipróbált lelket, abban a kegyelemben részesített az Úr, hogy testükön viselhették a sebeit, a szent stigmákat. /Szent Pál, Assisi Szent Ferenc, Neumann Teréz, Páter Pio./ A testükön viselt sebek jelezték, hogy amint részt vettek a kereszthordozásban, úgy részük lesz majd a dicsőségben is. Mi nem rendelkezünk ilyen kiváltsággal, de Szent Pál apostollal együtt nekünk is el kell mondanunk. „Én azonban nem akarok mással dicsekedni, mint Urunk Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot és engem is a világnak… Krisztus jegyeit viselem a testemen.” /Gal 6, 14-17/ Üdvözítőnk azt várja tőlünk, hogy kerüljük el a csüggedést, a kétségbeesést, hiszen ő már megnyitotta nekünk a mennyet, az örök életet és boldogságot. Húsvét biztosít bennünket, hogy mi is részesülhetünk Krisztus dicsőséges sebeiből.
Krisztus sebei szeretetének bizonyítékai és a mi menedékhelyeink. A Vértanúk irataiban olvashatjuk Szent János apostol tanítványának, Antiochia püspökének, Szent Ignácnak kihallgatási jegyzőkönyvét. Ő Trajanus uralkodása idején, Kr. u. 115-ben szenvedett vértanúhalált. A bíró kérdezi az aggastyán korban levő püspök nevét. Ő így felel, Ignác, más néven „Teoforos”, azaz „Isten hordozója”. Miért adták neked ezt a melléknevet, kérdezi a bíró. Azért, mert nekem mindig az volt a vágyam, hogy a mi Urunkat és Istenünket, a keresztre feszített Jézust a szívemben hordozzam, felelte Szent Ignác. Folytatódik tovább a kihallgatási jegyzőkönyv. Végül a római bíró ítéletet hirdet. „ Mi úgy rendelkezünk, hogy Ignác, aki azzal dicsekszik, hogy állandóan magában hordozza a krisztushívők keresztre feszített Istenét, bilincsekbe verve Rómába vitessék, és ott az amfiteátrumban a vadállatok elé vetessék.” Nekünk sem lehet szebb feladatunk a földön, mint a feltámadott Jézussal egyesült élet. Vele kell együtt járni utunkat. Így tesszük szebbé a magunk és a mieink életét. Ehhez szükséges, hogy mindenben alávessük magunkat az ő akaratának, a velünk kapcsolatos terveinek.
Jézus Krisztus sebei a gonoszok megszégyenítésének az eszközei. Mivel sokan visszautasítják Jézus megváltó vérét, így az utolsó ítéleten Jézus sebei vádolják a gonoszokat. Egyik legendában lehet olvasni. A mennynek kapujában egy férfi álldogál kereszttel a vállán, s a bal kézfején még frissen alvadt vér van. Amikor az őrt álló angyal igazoltatja őt, fel-le forgatva nézi tenyerét. Ki vagy te, kérdezi az angyal. Dizmasz vagyok a gonosz, feleli ő. Egy gonosztevő, éppen itt, csodálkozik az angyal. Ő pedig véres kézfejét az őrt álló angyal felé tartva így szól: Jézusnak a vére ez. Akkor gyűjtöttem, amikor a szomszéd kereszten mellettem szenvedett. Az angyal erre tüstént térdre rogyott. A jobb lator pedig boldogan lépett be a mennybe. Jézus a kereszten haldokolva megígérte a bűneit bánó jobb oldali gonosztevőnek: „Még ma velem leszel a mennyben!” Számára nem hullott hiába Krisztus Urunk vére. Előtte Krisztus vére nyitotta meg az üdvösség ajtaját. Nagyböjti énekünkben szoktuk énekelni: Ó ne essék hát hiába szenvedésed drága ára, hanem a mi szegény lelkünk javára! Akik hálásak Jézusnak szent sebei érdemeiért, akik újjászületnek vele lélekben, azok le tudják győzni ezen a földön a kínt és a szenvedést, azok már ezen a földön megtapasztalhatják a feltámadás, a mennyei dicsőség előízét.
Polyák József esperes- plébános
