Minden gyerek izgatottan várja ezt a napot. December 5-én este már szépen sorakoznak az ablakokban a gondosan kitisztított csizmák, cipők. A gyerekek nagy izgalommal várják, hogy mikor hallják meg a Mikulás bácsi szánkójának csilingelését.
December 6-a Szent Miklós püspök napja, aki Myra városában lakott. Püspök volt, és valójában Miklós volt a neve. A legenda szerint csendben, bőkezűen segítette a szegényeket. Letette az ajándékot, és máris eltűnt, nehogy felismerjék.
Az idők során Szent Miklós alakja kicsit megváltozott. Vörös püspökpalástjából fehér prémes, piros bunda lett, püspöksüvegéből kucsma, a Szent Miklós névből pedig Mikulás. Úgy gondol rá minden gyerek, mint a nagy ajándékozóra, aki nem csak szóval hirdeti a karácsonyi szeretetet.
A Mikulás nemcsak az ablakokba kirakott csizmákat, cipőket tölti meg, hanem ellátogat az iskolákba is.
Így történt ez a mi iskolánkban is. Mint minden évben, idén is már nagy lelkesedéssel várták iskolásaink a várva – várt napot. Szép versekkel, dalokkal, zenével készültünk a Mikulás fogadására. Műsorunk után következett az ajándékozás. A legkisebbek még egy kicsit megszeppenve, de hagyományainkhoz híven nagy örömmel adták át az általuk készített rajzokat kedves vendégünknek. A kisebbek még félve, de a nagyobbak már bátran nyúltak a csomagok után. A Mikulás távozása előtt köszönetet mondott és megdicsérte a gyerekeket a szép műsorért, és megígérte, hogy jövőre is ellátogat iskolánkba. A gyerekek vidám dallal búcsúztatták a Mikulást.
