Régi tervet sikerült megvalósítania az Idősek Klubjának augusztus 14-én. Az önkormányzat segítségével a Sárospataki Többcélú Kistérségi Társulás buszával 22 fő indult el a Felvidék fővárosába, és örömmel fedeztük fel, hogy velünk tartott Rák József polgármester úr is. Induláskor köszöntötte is a Társaságot, és kiemelte a nyugdíjasok fontos szerepét a település mindennapi életében, ezért is áldozta ezt a napját erre az útra. Naár Józsefné klubvezető is üdvözölte a szép számú csapatot és elmondta az úticél lényegét. Ezt követően megkaptam a mikrofont én is, és nem is tettem le, csak amikor megérkeztünk. Útközben igyekeztem a tudnivalókat, nevezetességeket elmondani arról a helyről, ahol éppen áthaladtunk, és főleg kiemelni hercegkúti vonatkozású történetét vagy kapcsolatát.
Igen szép időt kaptunk erre a napra, és miután Hollóháza után átléptük az országhatárt Eszkáros fölött megálltunk egy rövid pihenőre. Itt egy nagyon szép ligetben van a II. világháborús emlékmű és az emlékparkban hadieszközök /tankok, ágyúk/ vannak kiállítva. Bejárva a területet, kicsit a jó levegőn felfrissültünk és némi ennivalóval erősítettük is magunkat. Szépen gondozott és rendezett Hernádmenti falvakon haladtunk keresztül, és eközben igyekeztem a Kassára vonatkozó történelmi, kulturális és egyéb információkat elmondani, hogy majd a városban több időnk maradjon a nézelődésre, a látnivalók pontosabb és alaposabb megfigyelésére. Így aztán elég hamar a külvárosban, a csatolt településekre értünk, de nemsokára feltűntek a dón tornyai és hamarosan a városközpontba értünk. A magyar nyelvű előadásairól híres Thália színház közelében sikerült leparkolnunk, és innen indultunk gyalog a centrumba, első úticélunk a Szent Erzsébet dómhoz vezetett. Útközben a gyönyörű műemlék épületeket csodáltuk meg, a nyüzsgő városi forgatagot, a sok fiatal és kisgyerek tömegét.
KASSA, a Felvidék kapuja különlegesen jó földrajzi fekvésének köszönheti létrejöttét és gyors felvirágozását is, írja Kovács Miklós a városról készült turistakalauzában. Ott jött létre, ahol a Hernád folyó völgye hirtelen leszűkül, a síkság véget ér. A régészeti leletek tanúsága szerint a Hernád termékeny völgye már a kőkorszaktól kezdve lakott terület volt, így például Bárca, valamint Csontosfalva községben rézkori leleteket tártak fel. A régészek jelenleg is folyó leletmentő munkái közül az Alsómislye határában lévő Várhegyen már három évtizede folyó feltárást említhetjük meg. Kassa első írásos emléke az egri Káptalan által 1230-ban kiállított adásvételi szerződésben bukkan fel. A tatárjárás előtt, majd utána tömegesen telepítenek be német „vendégeket” az igencsak megritkult magyar és szláv lakosság mellé, s a vidék települése közül ekkor kezd kiemelkedni a királyi birtokként szereplő „villa regia de Cassa”. És a város új lakói építettek házakat, templomokat, bástyákat. Kassa városa világéletében eminens volt a városok között – írja Firon András a városkalauzában. A régmúlt Magyarországon, a királyi tanácsban, majd az országgyűlésben Buda után – Pozsonyt megelőzve – a második helyen ültek, az ország második városának rangját élvezték. Ugyanakkor a város az újkori történelemben szintén páratlan szerephez jutott, gondoljunk csak a „Kassai kormányprogram”-ra. Erre felé hét évszázadon át jöhetett tatár, török, osztrák, jöhetett magyar főúr, cseh polgár – Kassa mindvégig önmaga maradt. A város jobbágysorsot nem ismerő patríciusai mindig nyomatékkal nevezeték magukat kassainak.
Kassa krónikája annyira hosszú és gazdag, hogy abból csak néhány fontos dátumot lehet felsorolni most itt:
– 1312-ben a rozgonyi csatában Károly Róbert szétveri az oligarchák egyesült seregét a hálás Kassai polgárok segítségével. A város ezek után olyan privilégiumokat kap, melyek évszázadokra megalapozzák a város jövőjét.
– 1347-ben Nagy Lajos király olyan jogokat ad a városnak, hogy ezzel belép a szabad királyi városok közé, maguk választhatják meg bírájukat, plébánosukat. Árumegállító joguk lett és évente egyszer országos vásárt tarthattak.
– 1369-ben Európában első városként Kassa mint jogi személy címert kap a királytól.
– 1440-ben nagyjából elkészül a dóm.
– 1458-ben Mátyás király megválasztása után Kassán intézkedik, engedélyezi, hogy az egész országban érvényes pénzt verethessen.
– A mohácsi vész után a két király párharcának színtere, hol ide, hol oda áll. Ebből következően a dóm is katolikus vagy protestáns tulajdonba kerül, és évekig folytatódnak a vallási zavargások.
– 1604-ben Bocskai István erdélyi fejedelem bevonul a városba, és itt hal meg két év múlva.
– 1619-ben Bethlen Gábor seregei foglalják el a várost, és ekkor halt vártanú halált a három kassai pap.
– 1682-ben Thököly Imre is elfoglalja a várost.
– 1706-ben II. Rákóczi Ferenc bevonul a városba és innen irányítja a szabadságharcot, melynek elvesztése után az osztrák császár uralja.
– II. József császár háromszor járt a városban, de megfordult itt Kutuzov tábornok és I. Sándor cár is.
– 1848-ben itt alakult meg a vörössipkás kassai 9.honvédzászlóalj, melyben pataki diákok is harcoltak.
– 1852-ben Ferenc József császár megszemléli Kassát.
– 1860-ban Miskolc felől befut a pályaudvara az első személyvonat.
– 1896-ban felszentelik a helyreállított dómot.
– 1906-ban Rodostóból hazahozzák és ünnepélyesen a dóm kriptájában helyezik II. Rákóczi Ferenc és társai hamvait.
– 1938 november 10-én bevonul a városba a Magyar Királyság hadserege, másnap pedig a Kormányzó is.
– 1941-ben repülőgépek bombázzák Kassát, melynek nyomán Magyarország belép a II. világháborúba.
– 1945. január 19-én felszabadul a város, megalakul itt az új Csehszlovák kormány.
– 1946-tól nagy fejlődésnek indul a város, főiskolák és egyetemek jönnek létre, majd később megépül a kelet-szlovákiai Vasmű.
Kovács Miklós szerint ezt a várost nagyon lehet szeretni. Annak ellenére, hogy valamikori urai a századok által rájuk bízott értékekkel nem mindig gazdálkodtak okosan. Kazinczy és Márai is írta: A várost nagyon lehet és kell is szeretni.
Az utóbbi két évtizedben az elhanyagolt történelmi városmag újjászületett. A templomok, paloták, polgárházak fokozatosan visszakapják régi fényüket, a város lakói újból birtokba veszik a Fő utcát, minden egyes alkalommal új kapualjakat, megújult homlokzatokat fedezve fel.
Ez a lázas építkezés, tatarozás, karbantartás ma ismét felgyorsult, mert 2013-ban Kassa lesz Európa kulturális fővárosa, és szomszédaink nagyon készülnek erre a nagy eseményre. Ezt láttuk mi is lépten nyomon a városban, és első célállomásunkon, a Szent Erzsébet dómban is.
Már kívül állványok, de belépve a nyugati főbejáraton állványerdő fogadott, tulajdonképpen csak a főoltár volt látható, a Mattercia-kápolna és a már restaurált északi kapu belső részén lévő II. Rákóczi Ferenc életének apoteózisa.
Szerencsére magyar idegenvezető állt készségesen rendelkezésünkre, aki először a dóm általános felújítását ismertette, majd az apoteózis jelentőségét és a történetét magyarázta el.
Ezután lementünk a kriptába, melynek bejáratánál térdeplő csuklyás barát szobra a Rákócziak címerét tartja. Tizenhét lépcsőfokon jutottunk le a csúcsíves stílusú, körte alakra faragott bordázatú, nyolc és fél méter hosszú, négy és háromnegyedméter széles sírboltba. Négy hatalmas szarkofágot láttunk magunk előtt. A háttérben, középen áll a fejedelem nyugvóhelye.
Felirata:
„Itt nyugszik II. Rákóczi Ferenc, Magyarország és Erdély fejedelme +1735.ápr.8. Rodostóban, az ő hőslelkű anyja Zrínyi Ilona, I. Rákóczi Ferenc, utóbb Thököly Imre fejedelemnek hitvese +1703.febr.18. Nikodémiában; és fia, Rákóczi József +1738.nov.10. Csernavodán, kiket nemzetük balsorsa számkivetésbe juttatott.”
A fejedelem sírboltjától jobbra gróf Eszterházy Antal szarkofágja, balra Sibrik Miklós szarkofágja áll.
A sírbolt előterében még egy szarkofág: benne gróf Bercsényi Miklós és hitvese, gróf Csáky Krisztina hamvai.
Az előtérben kis tárlók őrzik a fejedelem relikviáit. A szakavatott idegenvezető részletesen elmondott mindent, amit a témáról tudnunk kell és fényképezni is lehetett.
Megköszöntük a közreműködést, majd elénekeltük a „Krasznahorka büszke vára…’ c. dalt, ami láthatóan meghatotta az idegenvezetőt is.
Ezt követően mégegyszer megcsodáltuk a gyönyörű főoltárt és másik idegenvezetővel átmentünk a Szentmihály-kápolnába.
Az építmény a város legértékesebb műemléke, kecses alakjával, harmonikus arányaival, festői homlokzatával és sátortetős kis tornyának építészeti megoldásával tűnik ki. Építésének kezdetén mindmáig vitáznak, az egyik elképzelés szerint a kápolna egy félbehagyott nagyobb templom szentélye. Másik szerint temetőkápolnának épült eredetileg is, alagsora és kriptája már a 13. században elkészült, míg a föld feletti része később épült fel. Erre utal a kapu oromzatán lévő dombormű is, mely Szent Mihály arkangyalt ábrázolja, amint a lelkeket mérlegeli. A kápolna belseje egyhajós, vele egyenlő szélességű néhány lépcsővel magasabb szentélye egy szabályos nyolcszög három oldalával záródik. Fából faragott főoltárán újból Szent Mihályt fedezhetjük fel, Rafael és Gábor főangyalok társaságában. Felettük Szűz Mária, karján a gyermek Jézussal. A kápolna eredeti emlékei közé tartozik a szentségház és a szentély másik oldalán három falba mélyített, díszesen faragott ülőfülke.
(A II. világháborút követő évtizedekben a kápolna nemcsak a turisták, hanem a hivők előtt is el volt zárva, előttük is csupán kivételes alkalmakkor nyílt meg. A város igazi ünnepe volt, amikor 2006 őszén a helyreállítási munkák befejeződtek, és a város ékessége újból megnyithatta kapuit.)
Az idegenvezető hölgy ismertetője után elimádkoztuk a Szent Mihály könyörgését és elénekeltük az „Uram jó nekünk itt lenni..” c éneket.
Ezután a főtér déli részén lévő nagyon szép parkban pihentünk meg, ahol a város nagyalakú rézdomborműves címere is áll.
Folytattuk utunkat a dóm körül, ahol a kőpadlóban neves látogatók (pápa, államfők, stb.) neveit olvashattuk, majd a Fő utca páratlan oldalán lévő palotákat néztük meg (pl. Abaújvármegye volt székháza) körbejártuk az Orbán-tornyot, megnéztük a hatalmas Orbán-harangot, mely egy 1966-oes tűzvész során olvadt szét és esett le a toronyból, de a főtéren ma felújítva látható.
Ezután következett a Színház épülete előtti nagyon szép és impozáns szökőkút-rendszer, és 11 órakor pontban megszólalt a harangjáték dallama is.
Még egy pillanatra visszatértünk a dóm északi kapujához, ahol 1938. június 24-én leleplezett fekete márvány táblája van II. Rákóczi Ferencnek, rajta bronzba öntött mellképével és címerével és bronzbetűs latin szöveggel. Egy részlete magyarul így hangzik: „Állj meg vándor és tiszteld a nagy hősök nagy tetteit és dicső emlékét!”
Sajnos az Egyetemi-templom ismét zárva volt, így utunkat a Miklós-börtön irányába vettük, amely a református templom mellett van; és ma a város egyik legértékesebb emléke, idegenforgalmi nevezetessége, ami ma múzeum. Ide most nem mentünk be, mert célunk a Rodostó-ház meglátogatása volt, aminek udvarára is csak nagy nehézségek árán jutottunk be a folyamatban lévő építkezések miatt.
A Hóhér-bástya belső udvarának északi végében építették fel a fejedelem rodostói háza alapján a kassai Rodostói házat, az 1905-ben hazahozott rodostói ebédlő megfelelő elhelyezése céljából. Sajnos az építkezés miatt a házba bejutni nem tudtunk, viszont kiváló alkalom és hely volt a 2006. április 4-én leleplezett Rákóczi bronzszobor előtt a fényképezkedésre. És mivel lassan a dél is elkövetkezett, az udvaron lévő szabadtéri színpad nézőterén elfogyasztottuk a táskában hozott ebédet.
Folytatva városnéző utunkat végigsétáltunk a mesterségek utcáján, majd visszajöttünk a főutcára, és szerencsénk volt, mert a Ferences-templom nyitva volt, éppen egy szentmise közepére értünk. Mise végén ott maradtunk és legalább jobban meg tudtuk nézni ezt a méreteiben is hatalmas templomot, mely eredetileg gótikus stílusban épült. Egy tűzvész során súlyosan károsodott, majd a 18 században barokkizálták. Jellegzetes, hogy a templom tornya, a kolduló rendek hagyomány szerint a szentély és a sekrestye mellé van építve, Belül elsősorban a templom mérete ragad meg: hajójának és szentélyének együttes hossza 8,5 méterrel haladja meg a dómét. A szentély épen maradt boltozata gótikus. Az ablakok sora és három ülőfülke is csúcsíves. A főoltár képe a Madonnát ábrázolja a gyermek Jézussal. A hét mellékoltár is igen szép.
Mindenesetre egy szép élményben volt részünk, mert túl a templom látványán igazán az lepett meg mindannyiunkat, hogy hétköznap délben tömve volt a templom és nagyon sok volt a fiatal.
Ezután elindultunk a piac felé, és ott a téren lévő Domonkos-templom is nyitva volt, mert pont egy szentmise ért véget, és már csak azok maradtak a nagyszámú hívek közül, akik gyónni akartak.
Az eredetileg gótikus templom a város legősibb egyházi építménye. A rend irattárában már 1303-ból való oklevél említi. Egy tűzvésznél a templom kiégett és kb. 150 évig nem misézhettek benne. A 18. század első felében barokk stílusban átépítették, akkor kapta mai formáját. Később ismét leégett, és mai külsejét a 19. század végén kapta. Belső freskóit az utóbbi időben restaurálták. (A Kassán katonáskodó apáink elmondása szerint vasárnaponként a laktanyákból ebbe a templomba vonultak szentmisére)
Újból visszatértünk a Fő utcára, és a dómhoz közeli cukrászdában végre megpihenhettünk és finom fagyival olthattuk szomjúságunkat. Úgy láttam ez is mindenkinek jól esett.
A pihenő után sétáltunk visszafelé a Fő utca páros oldalán, elhaladtunk a Püspöki-palota előtt, ahol szolgált a Hercegkútról elszármazott Páyer helynök úr is.
Nemsokára megérkeztünk a buszhoz, majd 14 órakor elindultunk Nové Mesto irányába és Nagyszaláncon láttuk a várat, majd nemsokára feltűntek a Sátoros-hegyek is. A határ előtti benzinkútnál még a buszvezető rendezte az ilyenkor szokásos hivatalos dolgokat és 16 óra körül megérkeztünk Hercegkút központjába.
Köszönjük mindenkinek, akik lehetővé tették, hogy megint egy szép napja volt a nyugdíjasok egy lelkes csoportjának.
Remélem legközelebbi utunkra még többen fognak jelentkezni.
Rák József
nyugdíjas
