Különleges esemény színhelye volt július 18-án a Művelődési ház. Osztálytalálkozót tartottunk mi, akik a hercegkúti általános iskolában 1963-ban végeztünk. Fél évszázad eltelte után mindenki nagyon várta és készült az 50 éves találkozóra.
A szervezést magukra vállaló Naár Józsefné (Cs. Stumpf Marika) és Rák Antalné (M. Vinkler Annuska) időt és fáradságot nem kímélve remekül sikerült találkozót hoztak össze. Köszönet érte nekik és mindenkinek, aki segített e találkozó színvonalas megrendezésében.
A program a Művelődési házban kezdődött. A finom ebédet, a „nemzeti eledelnek” számító tunkit Kerchner Istvánné (Braun Erzsike) készítette. Az estebéddel osztálytársunk Naár Istvánné (Braun Kati) lepte meg a társaságot. A hidegtálak szemet gyönyörködtetőek és ínycsiklandóak voltak és még érdekességet is tanultunk. Közben pedig pompás házi süteményekkel volt tele az asztal és még nem említettem a házi készítésű pálinkákat és borokat.
Az osztályunk 1963-ban 23 fővel fejezte be általános iskolai tanulmányait. Sajnos a találkozón nem vehetett már részt Matisz Feri, Hoffmann Józsi, Naár Laci és Hoffmann Laci. Őket a sors idő előtt elszólította.
Nem volt itt Matisz János betegség és Naár Ilu örömteli esemény miatt. Sikorszki Magdit valami más akadályozta meg a részvételben.
A többiek viszont mind itt voltak, egyesek a párjukkal együtt. Sajnos pedagógusaink közül már csak Bilkai Ruth tanárnő tudott a találkozón részt venni. A meghatódott tanárnő kedves szavakkal köszöntötte volt tanítványait, miközben gondolatainkban mi felidéztük az iskolaéveket. Mint ahogy Ady írja: Vén diák üdvözlete című költeményében:
„Te beszélsz és mi, nebulók, hallgatunk,
Istenem, istenek, mintha csak ma lenne.”
A tanárnő végignézett a jelenlévőkön és kedvesen az egykori gyerekeknek felajánlotta a tegeződést. És ez úgy hatott, mintha csak gondolatban ő folytatta volna az Ady verset, hogy:
„Öreg mesterem, hozzád-öregedtem.”
A hangulat nagyon megható volt. Ugyan a Hercegkúton élők gyakran találkoznak, még az elszármazottak is haza-haza látogatnak, de ilyen találkozó akkor is csak egy van!
A Művelődési házból átsétáltunk az iskolába, ami azért nem a „régi kedves iskolánk”, mert azóta sokat változott. Ismét Adyval szólva:
„Az ősi Schola már meg is ifjodott
Gyönyörűn azóta.
Csak minket csókolt öregre az idő, …”
Az itt tartott „osztályfőnöki óra keretében” megemlékeztünk elhunyt tanárainkról és társainkról. Mindenki beszélt az elmúlt 50 év vele és családjával kapcsolatos eseményeiről. Innen a templomba sétáltunk, ahol mindenki elmondhatott egy fohászt, énekeltünk és imádkoztunk. Ebéd után virágot vittünk a temetőbe Szigeti Zoli bácsi sírjára, aki írni és olvasni tanított bennünket. Patakra kis küldöttség vitt két társunk sírjára virágot. Ezután együtt elsétáltunk a Kálvária-dombhoz, ahol a nagy meleg miatt a Filagóriában hűsöltünk, beszélgettünk és előkerültek a fényképek is. Meglátogatott bennünket Polgármester úr is. Köszöntött minket jubilálókat és tájékoztatott a falufejlesztés terveiről.
A Művelődési házba visszaérkezés után folytatódott a beszélgetés, emlékek idézése, majd a Hercegkúti dal és a Nyugdíjas dal mellett több nótát is elénekeltünk. A Hercegkúti dalt az elszármazottak – köztük én is – könnyes szemmel énekeltük.
A finom estebéd után úgy 5 óra tájban vettünk búcsút egymástól, azzal a reménnyel, hogy rövidesen újra találkozunk.
Feltöltődve, élményekkel gazdagon, talán egy kicsit megfiatalodva is, nem titkolva a mögöttünk hagyott küzdelmes éveket ismét Ady Endre, de ezúttal Üzenet egykori iskolámba című verséből legyen a zárszó:
„Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.”
Hercegkút, 2013. július 19.
Dr. Csom Józsefné (Götz Ilu)
