Köszönetemet szeretném kifejezni mindazoknak, akik a 2011. augusztus 7-i időközi polgármester választáson megtiszteltek szavazataikkal és a Nagy-Boldogasszony napján tett polgármesteri eskümet követően támogattak törekvéseimben.
Eltelt egy év, s úgy gondolom, szükség van egyfajta összegzésre, mit sikerült megvalósítani abból, amit a választás előtt felvázoltam.
A legnagyobb hangsúlyt a magam részéről a folytonosságra, a sikeres munka folytatásának szándékára szerettem volna helyezni, mert ebben láttam egy biztosan, fokozatosan fejlődő és megmaradó település garanciáját. És a váltás, úgy érzem zökkenőmentesen sikerült.
Büszkén kell vállalni az elért eredményeket, ugyanakkor a változás képességét is meg kell mutatni, vallottam és vallom ma is.
Fő cél az, hogy tudjuk működtetni az intézményeinket, hiszen ezek működése létfeltétele a falu életképességének.
Úgy gondolom, ezt maradéktalanul sikerült végrehajtani, miközben szerkezeti változást is hajtottunk végre, hiszen a konyha kikerült a iskola alárendeltségéből.
A személyi váltások is jól sikerültek. Az új kollégák hamar beilleszkedtek és beváltották a hozzájuk fűzött reményeket.
Azt mondtam, hogy át kell gondolni az olyan meglévő és jelenleg önállóan működtetett intézményeink jövőbeni sorsát, amelyek – elsősorban anyagi megfontolásból – ebben a formában tovább már nem tarthatók fenn. Ilyen volt például az Idősek Klubja. Azt kell mondanom, hogy sikerült jó megoldást találni, és a Heimat Egyesület Alapszabályának módosítása után, egyesületi formában kiválóan, tartalmas programokat szervezve működik tovább a klub a korábbi helyén. Ez a helyszín kiválóan alkalmas az idősebb, tapasztaltabb generációval való folyamatos kapcsolattartásra, konzultációra, beszélgetésekre, hiszen én számítok a bölcsességükre, tapasztalatukra, komolyan gondolom a velük való törődést, gondoskodást.
Fontos feladatként tartom számon a település külső megjelenésére, tisztántartására, a közterületek, zöldfelületek folyamatos takarítására való odafigyelést, ami nemcsak az itt élők jó közérzetéhez elengedhetetlen, hanem az ide érkező turisták, vendégek, vagyis az idegenforgalom szempontjából sem mellékes. Azt gondolom, hogy a Virágos Magyarországért Mozgalom zsűrije értékelte ezt, és a Százhalombattán megrendezett díjátadón, a szervezőbizottság elnökének különdíjával ezt el is ismerte 2011. októberében.
Remélem, hogy az ádventi díszvilágítás, – amit a civil szervezetek anyagi támogatásával valósítottunk meg -, a Betlehem elkészítése és kihelyezése, és tavasszal a villanyoszlopokra kihelyezett és folyamatosan gondozott virágok, a szelektív hulladéksziget áthelyezése is elnyerte a lakosság tetszését.
Teherbíró képességünknek megfelelően folyamatosan kátyúzunk a településen. A belső vízelvezető árkok pedig remélhetőleg ősz végére felújításra kerülnek.
A falu alatt folyó Hotyka-patak tisztítása iránt is elkötelezett vagyok, még akkor is, ha nem az önkormányzat tulajdona és a karbantartására is lenne hivatott szervezet.
De az az „őskori állapot”, ami ott uralkodik, úgy gondolom méltatlan hozzánk, ezért dolgozunk azon, hogy ezen változtassunk.
A települést körülvevő övárkok karbantartására is igyekszem odafigyelni. A szőlőkbe vezető utak kövezése, karbantartása a lehetőségeinkhez mérten és a munkába bevont, segítő vállalkozóknak, vállalkozásoknak köszönhetően folyamatos.
A településre bevezető utak padkáinak „leszúrása” pedig nem csak a felszíni vizek elvezetése miatt volt fontos, hanem az útjaink élettartama is nőtt ezáltal.
Hívő, templomba járó emberként fontos számomra településünk hitéleti arculata. Úgy gondoltam, hogy nagy hangsúlyt kell fektetni az Egyházközséggel való folyamatos párbeszédre, megfelelő kapcsolattartásra. A templomút felújítása, új növényekkel történő beültetése, a temető illetve a templomkert Önkormányzat általi rendben tartása ősz óta, azzal együtt, hogy megszűnt az Egyházközség önkormányzati támogatása, vagy az, hogy polgármesterként meghívást kaptam a zárszámadó közgyűlésükre, már mind a kapcsolatok új alapokra helyezésének eredményeként értékelhető. Hiszem, hogy az Egyházközség meghatározó, közösségformáló szerepet kell, hogy betöltsön a község életében a jövőben is.
Jó példa voltunk eddig is azok előtt a települések előtt, ahol valamilyen kisebbségi önkormányzat működött. Úgy látom, jó példa vagyunk most is, mert a kapcsolat kiváló és naprakész a két önkormányzat között. Bizonyítják ezt a közösen benyújtott pályázatok és a rendezvények közös szervezése, rendezése. Szeretném, ha ez a jövőben is így maradna, mert tudom, hogy szükség van egy jól és komolyan működő nemzetiségi önkormányzatra, hiszen a céljaink azonosak, mert nálunk továbbra is a kisebbség a többség.
A civil szervezetek jelentősen megerősödtek az elmúlt években a településen. Azt gondolom, hogy a civil, alulról jövő, építő jellegű kezdeményezéseket mindenképpen támogatni kell az aktuális vezetésnek. És nem csak gondolom, hanem az elmúlt egy évben törekedtem is arra, hogy a lakosság széles körét felölelő szervezeteket munkáját lehetőségéhez mérten támogassa az önkormányzat..
A gyerekek és a fiatalok szabad idejének szervezésére és hasznos eltöltésére véleményem szerint az eddig tapasztaltakhoz képest még nagyobb hangsúlyt kell fektetni, melyhez az IKSZT beruházással felújított Művelődési Ház megfelelő helyszínt biztosít. Évek óta sok kulturális programnak ad otthont, melynek elismeréseként az idén májusban az „Önkormányzatok a Közművelődésért Díjat” vehettem át Egerben. A kultúránk, hagyományaink ápolására komoly segítséget nyújtott az a TÁMOP pályázat, amely mintegy másfél évig biztosította az ez irányú kiadásaink fedezetét. Ennek a pályázatnak köszönhető az, hogy kiadhattuk a „Szülőfalunk Hercegkút” című könyvet, amelyet ezekben a napokban juttatunk el minden hercegkúti családhoz és minden elszármazotthoz, azzal a reménnyel, hogy ez a könyv – és majd a sorozat később megjelenő kötetei is – ott lesznek majd minden hercegkúti család könyvespolcán.
Tartottunk sok rendezvényt az elmúlt egy évben. Volt köztük olyan, amelyeket a korábbi években is megtartottunk. Ilyen az Idősek Napja, a Hercegkúti Gyerekek és Fiatalok Napja, a Hősök Napja, vagy a málenkij robotra történő elhurcolásról, a doni áttörésről történő megemlékezés, vagy az öregfiúk emléktorna.
Volt olyan, amit több év után elevenítettünk fel, mint például a Szüret Végi Vigasságot, amely egyúttal alkalmat adott búcsúzásképpen a Pentagon Zenekar utolsó fellépésére is.
Voltak olyanok is, amelyek az újdonság erejével hatottak, és hagyományteremtő céllal szerettem volna megrendezni. Ilyen volt a „Mindenki Karácsonyfájánál” megtartott közös kántálás, amikor december 23.-án este közösen ünnepeltünk a Sváb Tájház előtt és annak udvarán, süteményekkel, forralt borral és sült gesztenyével.
Ilyen volt a Családi Nap is, aminek megtartásához azért ragaszkodtam, mert úgy gondolom, hogy kellenek olyan programok is, amikor nincsenek vendégek, nincs protokoll, csak mi vagyunk hercegkútiak, családjainkkal közösen szórakozva építjük, erősítjük a közösséget miközben elfeledjük – még ha csak egy délutánra is – a hétköznapok gondjait.
A tavaly augusztusban első alkalommal megtartott Pincefesztivál a település jövőjét meghatározó, borturizmus elindítását hivatott szolgálni. Ide sorolható a májusban megrendezett Boros Pünkösd is, amelyet nagy tetszést keltő szakmai délelőttel nyitottunk valamint a két héttel ezelőtt megtartott Hercegkúti Napok rendezvény sorozat is. Ezek a rendezvények kiválóan alkalmasak arra, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, arra, hogy itt Hercegkúton, más módon próbálunk boros rendezvényeket tartani, mint amilyet megszokhatott a nagyközönség. Mi a minőségi borturizmus mellett vagyunk elhivatottak, ezen az úton szeretnénk haladni.
Az a természeti és épített környezet, amivel rendelkezünk, a sváb kultúra, amelyet ilyen kiváló minőségben tudunk felvonultatni, a gasztronómiánk és a kiváló boraink mind-mind egyenként is figyelemre méltóak, de ha mi egyszerre tudjuk ezeket kínálni, akkor eséllyel vehetjük fel a versenyt bárkivel.
Itt kell elmondanom, hogy ezeket a fesztiválokat úgy tudjuk szervezni, rendezni –együttműködve a civil szervezetekkel – hogy nem terheljük vele az önkormányzat költségvetését. Úgy is mondhatnám, és a félreértések elkerülése érdekében szeretném hangsúlyozni, hogy senkit sem „etetünk-itatunk ingyen” Hercegkúton, mert a pályázati lehetőségek jó kiaknázásával a kiadásokra elő tudjuk teremteni a szükséges forrásokat.
Mindezek mellett még egy nagyon fontos dolgot szeretnék hangsúlyozni, mely elkerülhetetlen a rendezvények sikeres lebonyolításához.
Hercegkút rendelkezik egy olyan erővel, amellyel manapság kevés település büszkélkedhet. Az összefogás, együtt gondolkodás és cselekvés erejével, ami mindig is jellemző volt a hercegkúti svábokra. Ezeknek a rendezvényeknek az előkészítése, szervezése, bonyolítása is kiválóan alkalmat ad arra, hogy meglássa mindenki, mekkora erő rejlik az összefogás erejében, hiszen nem csak az önkormányzat köztisztviselői, közalkalmazottjai, hanem a település minden civil szervezete, minden korosztálya, fiataltól az idősig, sokan kiveszik rendszeresen a részüket ezekből a feladatokból.
Ezúton is köszönöm mindenkinek a hozzáállását, a segítségét az elmúlt egy évben megtartott minden rendezvény sikeres végrehajtásáért!
Ha az összefogásról beszélünk, meg kell köszönnöm nekem is azt a támogatást, amit Hercegkút polgárai az elmúlt év végén tanúsítottak a Varga család érdekében. Nem zengett rólunk az országos média, de, hogy közösen cselekedve milyen erősek vagyunk, azt ez a nemes cselekedet is bizonyította.
Visszatérve a borturizmus témájához, nagy lehetőség kapujához érkeztünk annak a már sokszor emlegetett sikeres, határon átnyúló pályázatnak köszönhetően, amelynek segítségével megújulnak a pincesoraink és megteremtődnek az infrastrukturális feltételei is a minőségi borturizmusnak.
Rremélem, hogy minél több hercegkúti család fogja felismerni és sikeresen kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket.
A kivitelezési munkák során kérem majd a türelmüket és megértésüket!
Közös együttgondolkodást igényel a Kőporosi-pincesor sorsa is, mert nem csak néhány közvetlenül érintett család ügye ez, hanem egész Hercegkút érdeke is ezt kívánja, mondtam ezt egy éve és így gondolom ezt ma is!
Ezért sem volt kérdés, hogy a korábban elnyert vis maior támogatást fel kell használni. Ennek segítségével köveztük le ősszel a Köporosi pince utakat, a tulajdonosokkal történő egyeztetés után tömedékeltük a beomlott, veszélyes pincéket.
A meglévő övárkot a pincék fölött kimélyítettük, átereszt építettünk.
2010. június óta folyamatosan kerestük a megoldását a pincék megmentésének. Ma már elmondhatom, hogy látok reális esélyt arra, hogy megmenthessük a Kőporosi-pincéket.
Az érintett pincetulajdonosokat napokon belül fogom keresni, hogy tájékoztassam őket a lehetséges megoldásokról.
Az önkormányzattal folyamatosan teszünk azért, hogy minél többet visszaszerezzünk abból, ami korábban a közösségé volt, vagy ami a közösséget illeti. Így kerülhetett ismét az önkormányzat tulajdonába néhány földterület és a Gombos-hegyi Andezit–bánya is, mert ahhoz, hogy terveinket valóra tudjuk váltani, területekre, főleg hasznosítható területekre van szükségünk. És ma abból van a legkevesebb az önkormányzatnak.
A partnerséget illetően fő célom továbbra is az, hogy a település minél több lakosa kapcsolódhasson be és vehessen részt benne közvetlenül. Itt nem csak az obersulmi kapcsolatra gondolok, hiszen májustól a franciaországi Beomeont le Roger is hivatalosan partnerünk, valamint jó úton járunk egy lengyelországi kapcsolat kiépítése terén is.
Végére hagytam a köszönetnyilvánítást.
Főleg a családomnak, akikkel keveset lehettem együtt az elmúlt évben. Megértőek voltak, támogattak, biztattak és persze sokat hiányoltak otthonról.
Aztán a barátoknak, akiket hanyagoltam az elmúlt évben, de ettől függetlenül is mindig számíthattam rájuk.
És köszönet a munkatársaknak, kollégáknak, akik elfogadták az új stílust és a tempót és sok mindent megvalósítottunk közösen abból, amit elterveztünk.
És köszönöm a település minden lakójának a bíztatást, támogatást és segítséget, de a konstruktív kritikát is, mert hiszem, hogy csak akkor maradhatunk talpon, lehetünk eredményesek, ha együtt menetelünk előre.
Úgy gondolom, hogy az előttünk álló kihívások, nehéz, de szép feladatok elvégzése nem képzelhető el az itt élő emberek szorgalma, kitartása és a település vezetői felé irányuló támogatás nélkül, hiszen az új önkormányzati törvény, a közigazgatás jelentős átalakítása sok komoly horderejű döntést követel majd meg tőlünk.
Rák József
Polgármester
