„- …az a nép, amely megtagadja múltját, elveszti létjogosultságát a jövõ nemzetei sorában, – aki pedig őseit tagadja meg, az elkótyavetyéli utódai tiszteletét. (…) – A hősöknek szóló tisztelgésben üzenjük az emberiségnek, – hogy legyen béke a sírok felett, – legyen vége az öldöklésnek- a katonasírok legyenek a béke prédikátorai!”
Tisztelt Emlékezők! Kedves Hercegkútiak!
Május utolsó vasárnapján a háborúkban elesett katonákra emlékezünk. Ez a nap, a Hősök Napja. A hősök emlékünnepének eredete egy 1917-es törvényre vezethető vissza. Akkor mondták ki először, hogy „nemzetünk hősi halottainak kegyeletteljes tiszteletét megfelelő módon kifejezésre kell juttatni és az utókor számára meg kell örökíteni”. Azt is kezdeményezték, hogy minden település kőemléket állítson, az elesettek nevével. Az 1917-es VIII-as törvény írta elő: „őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében. Minden község, város, anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökítse meg mindazok nevét, akik lakói közül a hazáért életüket áldozták fel.” (tovább…)
2002. évtől minden évben a Tokaji Borfesztivál pénteki nyitónapján adják át Polgármesterek Borát. Idén ez az esemény 2013. május 24-én volt, sajnos nem túl kedvező időjárási körülmények között. A borátadási ceremónia a borvidék összefogását jelképezi, mivel a Polgármesterek Borának alapanyagát minden év őszén, a Tokaji Szüreti Napokon adják össze: településenként két mázsa szőlőt és amennyiben kedvező a termés, a húsz kiló aszúszemet. Ebből készíti el a Tokaj Kereskedőház a kereskedelmi forgalomba nem kerülő, kizárólag reprezentatív célokat szolgáló borokat. Idén a 2012-es száraz furmint mellett egy késői borkülönlegesség is készült, Késői Arany fantázianévvel.
Hercegkút település az érdeklődő turisták számára a helyi gasztronómiát bemutató standot is állított. Hercegkút népszerűsítésében Ringer Csilla és Markovics Ádám idegenforgalmi munkatárs segítette Rák József polgármestert.
Május 17.
Immár kilencedik alkalommal került megrendezésre az országos Német Nemzetiségi Versmondó Verseny. A házigazda ezúttal is a budapesti Német Nemzetiségi Gimnázium volt, ahol 171 tanuló, 9 kategóriában mérte össze tudását.
Az ország egész területéről érkeztek diákok és tanárok, szülők és nagyszülők, hogy részt vegyenek ezen a színvonalas versenyen.
Borsod-Abaúj-Zemplén megye képviseletében 4 tanár és 4 kisdiák – két tanuló Rátkáról, 1-1 tanuló pedig Rakamazról és Hercegkútról- indult útnak. A legkisebbek korosztályát képviselte Hünlich Hédi , 2.osztályos tanuló, aki immár másodszor vett részt ezen a versenyen. (tovább…)
A hagyományoknak megfelelően Kisgéresen május 18-án, szombaton ismét megrendezték a Nyitott Pincék Napját, melyen idén már V. alkalommal várták a borszerető közönséget.
Húsz borász nyitotta meg pincéje ajtaját, hogy két-két fajta borral kínálja a látogatókat, akik a fehér és vörösborok kóstolgatása közben kedélyes beszélgetések formájában közelebbről is megismerkedhetnek a gazdákkal.
Amint azt megtudtuk a helybeliektől, a rendezvényre a tágabb régióból, Kassa megyéből is egyre több látogató érkezik, de vannak rendszeresen visszajáró vendégek Magyarországról is. A helyi borászok egybehangzó véleménye azt, hogy a Kisgéresnek ez a rendezvény egy hatalmas lehetőség. Egy kitörési pont, ahol a falu meg tudja mutatni magát. (tovább…)
Éppen tánccsoportunkat konferálják fel, miközben a fiúk a poharakat töltögetik a nyitótáncunkhoz. A lányok igazgatják ruháikat, a szalagokkal bíbelődnek, utolsó simítások, hogy minden rendben menjen. Izgatottak vagyunk, kicsit megszeppenve állunk a színpad mellett, szorongatjuk a táncospárunk kezét, közben fürkésszük egymás arcát, hátha egy mosolyt tudunk kicsalni a másikból. Még a legtapasztaltabb táncos is izgul ilyenkor, legalábbis addig, amíg fel nem lép a színpadra és meg nem hallja az ismerős zenét. De attól a pillanattól kezdve leírhatatlan boldogság és pozitív energia áramlik át az egész testen, az agy kikapcsol, kizárjuk a külvilágot és a táncra koncentrálunk. Elfelejtődik minden negatív érzés és csak a kellemes dolgok jutnak eszünkbe. Szórakozunk egymáson, szórakoztatjuk a közönséget, megjelenik az arcunkon a mosoly. Mosolygunk, mert bakiztunk, pedig tegnap főpróbán szánkba rágott Juli mindent. Mosolygunk, mert felszabadulunk, aztán véletlenül elfelejtjük, hogy mi következik, de igazából azért mosolygunk, mert élvezzük, amit csinálunk. (tovább…)
